Zebegényi vendégházak

A helyszín a Dunakanyar, Magyarország egyik legfontosabb és az utóbbi években robbanásszerűen fejlődő turisztikai régiója. Megbízónk – apa és fia – a kirándulók által évtizedek óta töretlen lelkesedéssel látogatott Zebegényben álmodott meg két, a turisztikai célú vendégházat. Az ötletet egy korábbi, a Dunaparti szülői-nagyszülői házban, a falusi turizmus számára kialakított apartman adta, melynek kihasználtsága folyamatosan nőtt. A helyszín keresése és megtalálása, a népszerű településen nem volt egyszerű, de a településközponttól távol eső, hihetetlen panorámával rendelkező korábbi zártkerti (még korábban szőlőművelés alatt álló) területen még akadtak üres telkek.

A terület, ahová a vendégházakat tervezük, a Malomhegy alatti lejtőn helyezkednek el. Varázsukat a Duna, a Börzsöny valamint a Visegrádi-hegység rendkívüli szépségű örökpanorámája adja.

A két telek közül az egyik a meredek hegyoldal szintvonalaival párhuzamosan futó utcától a völgy felé, a másik a hegy felé helyezkedik el, egymáshoz közel.

A terület átalakuló félben van, a valójában üdülőterületként használt településrészen egyre igényesebb hétvégi házakra cserélődnek a 70-es 80-as évekből itt maradt családi kalákában épített típus faházak.

A 4-6 fős vendégházak tervezési programjában az Építtető fontos szempontként a panoráma lehető legjobb kihasználását kérte. A két azonos adottságú telekre úgy kellett két egyforma házat tervezni, hogy a panoráma megnyerése miatt a házak a telkek legmagasabb pontjára kerüljenek, így az egyik épületet az utcához közel, a másikat az utcától távol helyeztük el. Ebből adódóan a megközelítés, a terepre illesztéssel más-más épület körüli helyzetet eredményezett. Az utca két ellentétes oldalán lévő telkeknél csak a hegy felőlinél alakítottunk ki kocsibeállót, terepbevágással. Ez kiszolgálja mindkét épületet.

A telkek bejárataitól az utcától induló tereplépcsőn keresztül érhetőek az épületek, valamint a rendkívül meredek területen a ház körüli kevéske, kihasználható kertterület. Az épületek körül a terep megfogására és az épületek terepre illesztésének biztosítására több, kisebb magasságú támfalat terveztünk, egymástól eltolva. A támfalakkal kisebb vízszintes kert-részeket alakítottuk ki, hogy az extrém lejtős telkeken szabadban is legyen tere a kikapcsolódásnak, itt kaptak helyet kapott tűzrakók, valamint fűthető wellness dézsák is, melyeket a tökéletes rekreáció érdekében a Dunára hangoltunk.

A vendégházak kialakításánál szerettük volna elkerülni – a területen jellemzően a völgy felől kiemelt pinceszintre épített kétszintes típus faházakkal kialakított – magas, kilátást zavaró épületek látványát, ezért megjelenésükben egyszerű, letisztult, földszintes épületeket terveztünk, a lejtős terepre illesztve.

A vendégházakban az elszállásolható személyek számának igényét két hálószobával, egy nappali-konyha-étkezővel elégítettük ki. A hálószobákat vizesblokkal a hegy felőli oldalra helyeztük, de az épület tömegét úgy toltuk el, hogy mindegyik szobát meg lehessen nyitni a Duna felé. A nappali-teret magától értetődően a panoráma felé tájoltuk, nagyobb üvegfelülettel. Az épületek körül U alakban körbefutó, tornácszerűen kialakított fedett terasz mindegyik szobából megközelíthető, és a délnyugati fekvés miatti túlzott benapozás ellen is védelmet nyújt.

A házak anyaghasználatában a vakolt falak, valamint a teraszok faburkolata, és a túlfutó előtetőket tartó faszerkezet dominál. A tetők oromzatai függőleges faburkolatot kaptak. Az épület alacsony hajlású tetőszerkezetének fedésére az anyaghasználathoz leginkább illeszkedő, és a hajlásszög-követelményeknek megfelelő héjazatot választottuk kerámia tetőcserép formájában. A színhasználat a két épületnél más-más, az építtető igényei szerint.

Építtető:                         Bősz István és Bősz Krisztián

Tervező:                          Buzgó Csanád