A sűrű és szabálytalan belvárosi szövetben található kis telken korábban ház állt. A szomszédos lakóépülettel egy udvar köré szerveződtek, egykoron egy családhoz tartoztak. Időközben az örökösök megosztották a telket, az udvar senki földje lett. Az épületek udvar felé történő nyitása, és az átlátás zavaróvá vált, majd az egyik házat elbontották. Az adottságoknak megfelelően a kényszerű telekosztásból adódó speciális, L alakú telek sarkába helyeztük el az épületet, ledugózva a telket.
A belső tereket az így kialakult elő- és hátsó-belső-kertre nyitottuk, előkertes zártsorú beépítést kialakítva, a szokásostól kissé eltérő felfogásban. Az előkert az érkezés színtere, a Szentendrére jellemző kis belső udvarokhoz hasonlóan növényekkel sűrűn telepítve.
Az intim hátsó-belső-kert a családi kikapcsolódás helyszíne, a belső nappali térrel közvetlen kapcsolatban. A belső terek elrendezése a telek adottságából, a meghatározott kerthasználatból adódik. A földszinten helyezkednek el a nappali funkciók intenzív kertkapcsolattal, a fürdő helyiséget leszámítva egy térben.
Az előkert felől haladva konyha-étkező-hall, nappali és fürdő sorrendben.
A tetőtéri szintre pedig a hálózóna került, egy szülői háló és két gyerekszoba egy fürdőszobával kiegészülve. A kis fesztávból adódóan a tetőtéri szinten nincs közlekedő leválasztva, helyette a nappali teréből két fa lépcsőn lehet elérni a helyiséget. A fa létrák egyben a földszinti tér osztására is szolgálnak.
Lakáson belüli tárolásra az északi telekhatár mentén futó beépített bútor szolgál. Ebben a sávban kapott helyett a konyhabútor és a gépészeti berendezések is. A homlokzatokon az alaprajzi elrendezés tükröződik. A kertkapcsolat fontosságát hangsúlyozzák a kert felé történő nagy megnyitások. A belső kert irányában a földszinten faszerkezetű emelő-toló nyílászárók, a tetőtérben pedig tetőablak sor jelenik meg. Az előkert és így közvetve az utca felé a városképbe való illeszkedést szolgálva az épület tömörebb megjelenésű, oromfalas kialakítású. A bejárati szinten pedig az előkertre néző – az utcai íves vonalvezetésű tömör kőkerítéssel takart, belátás ellen védett – üvegfelület készült.
A ház egyszerű szerkesztéséhez a homogén anyaghasználat (fal és tetőszerkezet) lehetőségét nyújtó kenderbeton vázkitöltő szerkezetet választottuk. Amellett, hogy jó hőszigetelő képességű az anyag, számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Először említendő az ökológiai jelentősége. Más építőanyagokkal összehasonlítva, az előállításának szén-dioxid kibocsátása minimális, sőt a kendernek köszönhetően szén-dioxidot von el. A szerkezet lélegzik, mésztartalma a levegőt tisztítja. Lassan szilárdul, ezért fa pallóvázzal épült. Páraszabályzó képességének köszönhetően a belső oldalra párazáró fólia nem került. A külső felületeken mészhabarcs vakolat készült.
A faszerkezetű nyílászárókat natúr fenyő megjelenéssel terveztük. A tokszerkezet a vasbeton tartószerkezet előtt fut, nem zavarva a külső-belső térkapcsolatot. Ennek megfelelően a homlokzat külső síkjába került, ezért a tok- és szárnyszerkezet külső rétege Accoya fából készült, a belső rétege pedig csomós lucfenyőből, a beltéri fafelületekhez igazodva. A 45 fokos magastető fedésére natúrvörös színű, egyenesvágású CREATON RÓNA hornyolt cserépfedés került. A vasbetonszerkezetek nyersen hagyott felülete, glettelés és festés nélkül, a kiosztályozódásnak köszönhetően természetes kőszerű megjelenést, ezáltal új esztétikai minőséget tükröz.
Harmadosztályú elliotis fenyő rétegelt lemez fal és bútor felületek alacsony minőségét intenzív mintázatuk és a fenyő lécekből műgonddal konstruált egyedi vázszerkezet kompenzálja.
Építész tervező: Fábián Gábor DLA, Juhász Veronika - projectroom