A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészhallgatói pályázat 2024 megosztott I. díját Jakab Loránd (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) kapta a „Török kávézó, lakóegységek, kiállítótér, Eger” pályaműért!
Konzulense: Varga Tamás habilitált egyetemi docens DLA volt.
A hallgatói pályaművet Bordás Péter a BORD Építész Stúdió alapítója és vezető tervezője, Ybl díjas és Csonka Pál-éremmel kitüntetett építész, a 2023. évi építész pályázat nyertese méltatta.
„Az emlékezet a kódolt információk előhívása által befolyásolja hangulatunkat, annak pozitív oldalát erősítve. Az így kialakult kép megszokássá formálódik, ami ugyan nem rejtegeti a hibákat, csupán kedvesen fordul feléjük tompítva azok esetlegességét, tragikusságát. Sokszor ezzel a rutinnal fordulunk a környezetünk felé, esetleges régről szerzett városi sebeket szeretve.
Jakab Loránd észrevette a városi szövetben keletkező űrt. Felismerte annak pozitív a sűrűségben létrehozott dekompressziós hatását. Terve ennek a hiánynak a térként történő újra értelmezésével foglalkozik. A jól szerkesztett tömegek összeforrnak a város organikus szövetével. Az épületek ütemei jó helyen eredményezek szünetet. A látszólagos sematizmus, egyszerre idézi az egykori hangulatot, és teremt kontrasztot a történeti építészeti emlékekkel. A régi-új határvonalak, térfalak a megfelelő mennyiségben és minőségben kerültek helyükre, valódi városi térsort alkotva.
Számomra a terv legnagyobb értéke a városi szövet fontosságának ismerete, analitikussága, melyek eredménye a visszafogott építészeti elemekkel történő téralkotás.” -hangzott el a pályázat méltatása során.
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolatait Jakab Loránd is megosztotta velünk:
„TERVEZÉSI HELYSZÍN: Eger városa a tervezés helyszíne, amely a magyar kultúra és történelem egyik nagyon fontos vidéki pontja. Ismertségét az országban leginkább az 1552-es és 1596-os török várostromoknak köszönheti. Gárdonyi Géza regénye volt az első sorban az, amely Egert a magyar köztudat fontos városává tette. Az „Egri Csillagok” -nak fontos szerepe volt abban, hogy ennek a várnak a hősei és történetei ismertebbé váljanak. Nem véletlen, hogy a regényt később meg is filmesítették. Valószínűleg ennek tulajdonítható az is, hogy a Dobó István Vármúzeumba – társintézményeivel együtt, azaz a Gárdonyi Géza Emlékházba, a Ziffer Sándor Galériába és a Valide Szultána Fürdőromba – 2018-ban összesen 404.808-an látogattak el és így a leglátogatottabb vidéki múzeum volt Magyarországon.
A tervezési helyszínen jelenleg egy parkoló működik, illetve itt található a Török-Magyar Testvériség Tere, amely mellett egy úgynevezett “Oszmán Rendezvény Sátor“található, amely első sorban teázó, kávézó és vízi pipázó funkciókkal van ellátva, de nem utolsó sorban rendezvényűteremként is működik. Ugyanakkor a teleknek fontos szerepe van a helyi gyalogos forgalom szempontjából, hiszen itt ér véget egy acél lépcsővel a nem régiben felújított Várfalsétány.
A hosszúkás telek, amelynek hossztengelye É-D-i irányban van Eger belvárosában, a Dobó bástya közvetlen szomszédságában található. Az épület a HRSZ. 5440-el azonosítható telekre kerül megtervezésre, amelynek 1607.22 m2 a területe. Jelenleg a Dobó utcáról lehet megközelíteni, illetve a Várfalsétány a telken ér véget egy acél lépcsővel.
KONCEPCIÓ: Ez a telek nagyon izgalmas adottságokkal bír. Egy hosszúkás telek az Egri vár lábánál, ami valamilyen fajta városi térként működik már most is, de nem tud teljességében kibontakozni, mert egy jurta/sátor van a déli oldalán, az északi oldalának nagy részén egy parkoló működik, mindeközben pedig ez kéne legyen a Várfalsétánynak egy erőteljes induló, illetve megérkezési pontja. Jelenleg itt egy 2m széles acél lépcső az ami összeköti a várfalsétányt és a városnak ezt az alsó részét.
Városépítészetileg sok lehetőséget rejt még ez a környék, hiszen itt található a közelben a Harangöntő utca másik végében az egri minaret. A másik irányba elindulva pedig a második utca jobbra már is a fő térre vezet ki. A Várfalsétányon felfele haladva pedig a Gárdonyi kertbe érhet az ember. Véleményem szerint erre a helyszínre mindenképp úgy kell tervezni, hogy a város egy jó minőségű teret kapjon és így kicsit még jobban kiterjeszkedjen a „belváros”.
Amikor először elkezdtem e helyszínnel foglalkozni próbáltam pár fogópontot találni ebben a fura „banán” alakú telekben. Első fogó pontként az szolgált, hogy az egri Várlift pályázat keretén belül pont ennek a helyszínnek a déli csücskét használták fel egyes pályatervek arra, hogy a vér falában rejtőzködő pincerendszer egyikét felhasználva egy liftet készítsenek. Más pályatervek, mint ahogyan nyertes is azt javasolt inkább, hogy a szomszédos Dobó 30. szám alatt levő házat használják fel erre a funkcióra. Egy biztos a kiválasztott telek egyértelműen egy szép bővülése tud lenni az egri köztereknek.
A tervnek egy másik rendezőelvére az egyik régi XIX. századi Habsburg birodalom korából származó kataszteri térképen lett meg, amikor ugyan is észrevettem, hogy ezen a telken régen egy nagyon sűrű zártsorú beépítés volt.
Harmadik szempontja ennek a tervnek és annak programjának megalkotásában az maga környezet volt, amelyben ott volt egy török tematikájú sátor és ezen túl még amellett, hogy a környéken pont inkább a lakóházak dominálnak, az egri HÉSZ egyértelműen vegyes területként szeretné ezt a városrészt hasznosítani.
Ez a sok bejövő adat és impulzus generálta a mostani tervem koncepcióját és beépítését.
A TERV
A projektem alapvetően a telek északi végében jelenik meg, ugyanis az ott szomszédos épület tűzfalához csatlakozik a beépítésnek a B nevű épülete. Ennél egy szinttel magasabban pedig, rá kereszt irányba befordul az A épület. Ezek az épületek a vegyes funkcióra jó példát képeznek, többek között a HÉSZ-ben az áll, hogy „Elkert nélküli Vt jel építési övezetekben új épület utcai homlokzata mentén, a földszinten lakófunkciót befogadó helyiség (lakószoba, hálószoba, nappali) nem létesíthet.”. Ebből az okból fakadóan egyből következett az, hogy ezeknek az egyébként hagyományos ház geometriájú épületeknek a földszintjén más funkciók alakuljanak ki.
Az eddigi beépítés önmagában is nagyon jó tudna lenni, hiszen új kereskedelmi funkciók jönnek létre az utcafronton, míg egy privát belső udvarhoz csatolva lakások is létrejönnek. Egyértelműnek tartottam, hogy az egyik épületnek az aljában egy „török” kávézót kell betervezni, amely majd helyettesíti a kitelepítettet. Ha figyelembe vesszük azt, amit a telek megenged, azaz 75%-os beépítést ezen a telken, akkor ezzel a két épülettel még koránt sem hasznosult volna eléggé a telek, hiszen most csak 18.45% beépítettségről lenne szó. A tér meg még mindig túl hosszú, karakternélküli. A pavilon építmény betervezésével egyből le is zárult ez a tér, amely a Várfalsétánynak a kapujaként működik. A lépcső funkció kicsit átalakulva beleépül a pavilonnak az építészetébe és annak az első emeletére nyújt bejutást.
Ez a pavilon egy önmagába forduló kiállító tér egy perforált téglaburkolattal, amely formavilágában, nyílás nélküli zártságával teljes mértékben a szomszédos Dobó bástyát kíván megidézni. Ez az épület viszont a helyieknek épül. Ez egy olyan multifunkcionális tér, amelynek körbejárásához egy csigázó spirálba kell kísérni az alaprajzot. Ez a körbejárási folyamat már a kültérben elkezdődik, mivel az épület teljesen körbejárható. Ez a folyosó, amit egyik oldalon az épületnek a magját eltakaró függönyfal képez, a másikon pedig a perforált téglafal. Ennek az elsődleges célja az, hogy egy olyan tér jöhessen létre, amely segít a külső szemlélő bepillantást nyerjen a kiállító épületbe és így pár műtárgyat már onnan megtekintsen. Véleményem szerint ez egy fontos reklámszerepet tölt be a benti kiállításnak.
Az épületegyütteseknek fontos közös pontja még az, hogy teljesen akadálymentes kialakításúak, max. 2cm magas küszöbökkel, minimum 1.2m széles közlekedési sávokkal. A kávézóban egy akadálymentes vizes helyiség lett betervezve, míg a pavilonban egy lift.
ANYAGHASZNÁLAT: A beépítésnek alapvetően kétfajta tömege van, hagyományos nyeregtetős hosszház és egy a bástya tömegét megidéző építmény. Ezek alapvetően nagyon különböznek egymástól, ezért az a döntés született, hogy ezeknek az épületeknek a megjelenését a burkolata fogja összekötni. Egy hagyományos, az egri belvárosba beleillő burkolatra esett a választás, a kisméretű égetett klinker téglára. Ezt a pavilon perforált homlokzatától, az A és B épületek külső faljáig, egészen a térburkolatig mindenhova betervezésre került.
Mivel ez a téglaburkolat az egész beépítést végig követi a tető felületeket kivéve, fontos volt, hogy azonos színű CREATON BÉCSI TÁSKA cserépfedés kerüljön majd azokra. A házak nyeregtetői közepes hajlásszöggel rendelkeznek (16° < α < 45°) amelyek megfelelnek a BÉCSI TÁSKA fedés gyártó által javasolt minimális 10° leejtésre. Ezeknek cserepeknek az osztása pedig úgy van megszerkesztve, hogy a kisméretű téglák homlokzati nézetének a fuga osztását imitálja.
A közlekedőket, mint például a kültéri lépcsőket és a folyósokat pedig egy fehér korlátszerkezet határolja le. A pálcáknak a viszonylag sűrűbb osztása egy homogén felületet látszat távolról, közelről viszont átlátást biztosít. A pavilon belső udvari homlokzatára pedig szerelt beton lapok kerülnek elhelyezésre, amelyekre a kiállítás részeként gravírozott szöveg szerepel.
A pavilon esetében szempont volt, hogy a belső tér minél inkább védett legyen a direkt napfénytől, hogy az ebben elhelyezett műtárgyakat megfelelően be lehessen világítani. Emiatt a pavilonnak a külső burkolata perforált lett. A perforációk kereszt alakokban jelennek meg, amely leginkább stilisztikai megfontolásokból történt, hogy így a pavilon is valamilyen formában utalni tudjon az iszlám építészetre és a helyszín szellemével egyezzen.”
Jakab Loránd
Köszönjük Loránd és gratulálunk a megosztott I. helyezéshez!