A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészhallgatói pályázat első alkalommal kiosztott Marosi Miklós Ösztöndíjat Lampert Benedek (Széchenyi István Egyetem) kapta a „Kisalföld Magbank - Kutató - és Látogatóközpont, Tarjánpuszta” pályaműért!
Konzulensek: Fodróczy József és Takács Attila voltak.
A hallgatói pályaművet Marosi Eszter Marosi Miklós lánya, a Marosi Miklós Ösztöndíj bíráló bizottságának vezetője méltatta.
„…Maga a tervezési program is izgalmas, inspiráló: egy Győr-közeli kis falu, Tarjánpuszta ipari mementójának új élettel telítése Kisalföld Tájbank hívószóval. A magasból készült fényképen 20, természetből kimetszett kör alaprajzú kráter látszik, amelyek 6 m magas, 24 m átmérőjű, földdel körbevett hengerek, 2 m vastag lemezalapon. 1972-ben épültek ezek a vasbeton erősítésű tégla gyűrűk, amelyek titkos stratégiai üzemanyagtárolóként működő hatalmas acél tartályokat öleltek, egyenként 2 millió liter gázolajjal, benzinnel vagy kerozinnal. Az önkormányzati tulajdonba került ingatlanon sor került a tartályok bontására, a megtisztított területen maradt felépítmények hasznosítása kapcsán felmerült már a lakópark, az idősotthon és a logisztikai beruházás ötlete is.
Ezen kráterek egyike lett Benedek tervezési feladatának, egy biológiai génbanknak a kiindulópontja. Mellette többek között Méhészet, Szappan Manufaktúra, Gyógynövénykert, Csipkemúzeum, Kékfestő Műhely, Táncház, a Rábaközi hímzéseket bemutató kiállítótér is helyet kapna a Tájbank tervezési programjában, amely így évszázadok tudásából és értékeiből merítő kutató- és látogatóközponttá avatná a helyszínt.
A tervezett épület az adott méretű körbe szerkesztett elliptikus formájával a földből kibújó magot idézi, a tömegén áthasító tengely révén kapcsolódik a kiszolgáló utakhoz. Így egyértelműen elkülönítődig a két irányból feltárt épület két, egymástól elváló funkciója és forgalma. Szimbolikus, képi megfogalmazás maga a hasíték is, hiszen ebben a tengelyben kapja a belső tér a magot éltető napfényt. Az épületbe ennek a tengelynek a mentén léphetünk be. Egyik irányból alacsony támfalakkal határolt füves domboldalak között enyhe lejtő, akadálymentesített út vezet a látogatók előtt nyitott terekbe. A közönségforgalom kiszolgáló helyiségei és a gépészet mellett időszakos és állandó kiállítások terei és előadóterem kapott helyet az emelkedő mennyezeti sík alatti bővülő légtérben.
A tengely által kijelölt ellentétes oldali bejáraton lépnek be az itt dolgozók. Az emelkedő tetőnek köszönhetően a pinceszinttel kiegészített tér kétszintessé válik az épület ezen oldalán. A kiszolgáló helyiségek mellett a földszinten a vizsgáló helyiség, az emeleten iroda, tárgyaló kapott helyet.
Az épület külső falfelületeinek nagy részét az eredeti földrézsű takarja. A látszó falak az őrzött értékeket minden külső hatástól megóvni képes épület benyomását keltik. A növénnyel befuttatott magas bejárati homlokzat az oldalról felfutó rézsűs dombok zöldjén át a közönségforgalmi oldal előtti füves területbe simul. Így válik a természeti környezet magába fogadott elemévé az épület.
A beérkezett hallgatói pályázatok közül nem volt egyszerű választanunk. Gondolatindító, jó ötletek, a helyszín és a feladat egyedi kérdéseivel érdemben foglalkozó, okosan megoldott és szépen feldolgozott tervek között válogathattunk. Két szempontot találtunk, ami segített a döntésben. Édesapám a középülettervezésben találta meg az útját. Akármekkora épületről is volt szó, addig nem nyugodott, míg ki nem alakult a tökéletesen működő alaprajzi rendszer. Lampert Benedek terve egy tisztán szerkesztett alaprajzú, jól működő kis középület. A másik kapcsolódási pont a tervezett épület különleges adottsága. Édesapámnak utolsó, nagyon szeretett munkája volt az Opera Eiffel Műhelyháza. Az Északi Járműjavító a MÁV legnagyobb műszaki bázisa volt hajdanán, itt állt hazánk legnagyobb ipari műemléke, az Eiffel Csarnok. Ebbe az indusztriális keretbe kellett a részben ipari, részben művészeti funkciókat egymás mellé rendelni, a gépesített raktártól a kézműves finommunkának otthont adó műhelyekig. A nyertes pályamű is magában rejti ezt az ipari keretben megújuló, a hagyományok tiszteletében új értéket teremtő tervezési program izgalmas kontrasztját.
A pályázaton részt vevő építészhallgatókat szeretnénk megajándékozni az Édesapám szakmai életútjáról szóló könyvvel, az asztalunknál várunk Benneteket, hogy átadhassuk. Gazdag, sokszínű életműve bizonyítja, hogy a tehetség, ha azt az építész hivatás iránti elkötelezettség, a szorgalom és olykor a vagányság, a bátor döntések egyensúlya kíséri, utat tör magának és megnyitja a szakmai lehetőségek kapuit.
Szívből gratulálunk a Díj nyertesének, Lampert Benedeknek!” -hangzott el a pályázat méltatása során.
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolatait Lampert Benedek is megosztotta velünk:
„KÖRÜLMÉNYEK: A terv a 6. félévben, „Építészeti tervezés 4” tantárgyra készült. A félév fele állt rendelkezésre a terv elkészítésére, így részletekig nem jutottunk, nem is volt elvárás.
HELYSZÍN: A tervezési helyszín Győrtől nem messze, egy kis faluban, Tarjánpusztán található. A hely különlegességét az előző évszázadból itt maradt, sokáig titkos stratégiai üzemanyagtárolók adják. Ezek 24 méter belső átmérőjű és 6 méter magas hengerek, amik oldalról föld rézsűvel vannak körbevéve, alattuk pedig 2 méteres beton lemezalap van. A "bödönökben" fém tartály volt, ami már nincsen meg a helyszínen. Érdemes térképen megnézni, hogy ez a 20 "bödön" mekkora a faluhoz képest.
FUNKCIÓ: Erre a különleges helyszínre a "Kisalföld tájbank" hívószóra kellett funkciót találnunk. Az enyém egy magbank (biológiai gén-bank) lett. Ez a tárolási funkció mellett, kiegészül kutatólaborral. Illetve helyet kapnak látogatóközpont/kiállítás egységek is. A nyilvános és privát funkciókba a bejutás ellentétes irányokból van. A többi bödönbe különböző hagyományörző (néptánc, kékfestő), és helyi természeti értékeket bemutató funkciók települtek.
FORMA: A végleges forma kialakulása több tényező miatt következett be. Egyrészt a forma a földből kikelő mag metaforája. Másrészt, mivel van pinceszint és a 2 méter vastag alapot nem lett volna célszerű megbontani, így az alapkörből kinyúlva kellett elhelyezni a függőleges közlekedőket. Az épületbe való bejutás a tengelyben történik, egy enyhe lejtőn lefelé. Ezen a tengelyben kapja a fényt a belső tér, illetve itt van a gépészet "tüdeje", de utóbbi a takaró-árnyékoló rács miatt kevésbé észrevehető.
ANYAG: A külső falfelületek nagy részét az eredeti földrézsű takarja, de ahol kilátszik, ott a szilárd, erős, katasztrófa-álló érzet keltése volt a cél, ezért kívülről látszóbeton felületet látunk (és ezért nincs ablak a falakon). Tervezés során két verzió volt, a látványterveken itt a növényzettel benőtt homlokzati-verziót láthatjuk, ami így jobban belesimul a környezetbe. A 11°-os tetőre palaszürke engóbozott CREATON DOMINO cserép került, mivel stílusában ezt találtam illőnek.
CREATON: A tetőre palaszürke engóbozott CREATON DOMINO cserép került, de a kis hajlásszög komoly odafigyelést igényel. Alátéthéjazatként a CREATON QUATTRO vízhatlan, páraáteresztő fólia a megfelelő. Kiegészítve KKS ellenléc-sapkával a trapéz alakú ellenléceken. NDS szögtömítő szalag és QSM gyorsragasztó alkalmazása elengedhetetlen a vízhatlan rendszer kialakításához. Magának a cserépnek a kiválasztása a stílusbeli szemponton túl személyes indokkal is magyarázható: volt már szerencsém saját kezűleg tetőre felrakni DOMINO cserepet, így amikor ilyen sík, szögletes cserepet kerestem, ez ugrott be elsőre.”
Lampert Benedek, Széchenyi István Egyetem
Köszönjük Benedek és gratulálunk a Marosi Miklós ösztöndíjhoz!