A Tradíció és Innováció építészhallgatói pályázat 2021 megosztott II. díját Pintér Szabolcs (Pécsi Tudományegyetem) kapta a „Tettye közösségi műhely, Pécs” pályaműért!
Konzulense: Dr. Zilahi Péter volt.
A hallgatói pályaművet Máté Zsuzsanna okleveles építészmérnök az előző évi felújított épületek kategória pályázat nyertese méltatta.
„A tettyei mésztufabarlang közelében elhelyezkedő saroktelek, Pécs sűrű beépítésű, korábban főként iparosok lakta negyede. Jó választás, az ide elképzelt, feltételezhetően hiánypótló funkció kialakítása. A területet a vakolt, magastetős épületek határozzák meg, ebbe kellett beilleszteni a családiháznál nagyobb léptékű közösségi épületet. A zártsorú beépítéshez illeszkedik az utcafronti, amely aszimmetrikus nyeregtetős épültrész, amely, „nyaktaggal” kapcsolódik a telek alsó területén elhelyezett műhelyépülethez. A félnyeregtetős épület tetőhajlásszöge a telek a lejtését követi. Az épületek megközelítése a köztér irányából az intim belső udvaron keresztül jó ötlet. Szintén szerencsés az épületegyüttest körbe ölelő terület megközelítése feltárása a fehér külső tereplépcsőkkel. A terv harmonikusan ötvözi a területre jellemző tömegformákat és hagyományos építőanyagokat, de sikeresen oldja meg a középület-közösségi épület funkciót. Az épülethomlokzatok téglaburkolata, az áttört téglakerítés és a borvörös síkcserép fedés alkalmazásával színben egységes modern, monolitikus megjelenésű épületegyüttes alakult ki.” -hangzott el a pályázat méltatása során.
A tervezési feladattal kapcsolatos bőséges gondolatait Pintér Szabolcs osztotta meg velünk.
„Tervezési program:
A tervezési feladat Pécs egy történelmi városrészének, a Tettyének a rehabilitálása volt, olyan kisléptékű középületekkel, amelyek hűen vissza tudják alakítani a városrész egykori kézműves, kisiparos jellegét.
A gyakorló kisiparos tevékenységek mellett további cél volt közösségi értékek teremtése is, amelyek lehetőséget adnak az idelátogatók számára, hogy találkozzanak különféle mesterségekkel, megismerjék egy-egy adott kézműves termék előállításának folyamatait, majd hazavigyenek egy darabot az itt látott termékek közül.
A különböző kézműves és kisiparos tevékenységek közül egy olyan funkciót választottam, amely funkció elsődleges célja nem a termékek előállítása, hanem a termékek előállításához szükséges körülmények megteremtése és tudásanyag átadása minden alkotni vágyó személy számára.
A gyakorlatban ez a funkció egy közösségi műhely formájában ölt alakot, ahol mindenki számára elérhető barkács munkaállomások és egy közösségi varroda kap helyet, amelyek használatára egyénileg és előre szervezett oktatások formájában is van lehetőség.
A városias környezetnek és életvitelnek köszönhetően ma már rengetegen élnek lakásokban, ahol az emberek nagy része nem képes megvalósítani kreatív ötleteit, mivel nem rendelkeznek könnyedén elérhető, megfelelően berendezett és a megfelelő eszközökkel felszerelt munkatérrel. Ha ezek még meg is vannak, nem mindenki rendelkeznek a megfelelő alaptudással, amellyel képes lenne megkreálni terveit. Ezt az igényt kiszolgálandó döntöttem úgy, hogy az általam választott funkció egy bárki számára elérhető közösségi műhely lesz, amelyben két különböző munkatér áll rendelkezésre, ahol barkács és varró tevékenységet lehet folytatni.
Lehetőség van a munkaállomásokat egyénileg is használni azoknak, akiknek csupán a hely- vagy eszközhiány okoz gondot, hogy alkothassanak valamit a saját ötleteik alapján a saját kezükkel, de előre szervezett, csoportos oktatások keretein belül is várja a látogatókat a műhely, hogy mindazok is biztonsággal tudjanak dolgozni, akiknek még nincs rutinjuk a különböző munkafolyamatokban.
A munkaterületeket szakképzett műhelyvezetők jelenlétében, szigorú munkavédelmi és balesetvédelmi előírások betartásával bárki számára lehet használni, előre foglalt időpontokban. Az épület lehetőséget ad oktatások, workshopok, csapatépítők és csoportos foglalkozások szervezésére és lebonyolítására is.
Ahogy a bevezetőben is említettem, az általam elképzelt épület egy többfunkciós közösségi műhely, amelyben két fő funkció kap helyet: egy közösségi varroda és egy barkácsműhely.
A két különböző funkciónak különböző igényei is vannak, de egy közös mégis van bennük: mindkét esetben egy-egy nyitott open-air, aránylag nagy alapterületű, munkaállomásokkal ellátott alkotótérre van szüksége, amelyeknél helyben könnyedén elérhetőek a használni kívánt eszközök és alapanyagok is.
A barkácsműhely használatához elengedhetetlen öltözőket is kialakítani az épületben, hogy az idelátogatók át tudják venni a tevékenységhez legmegfelelőbb (ún. játszós) öltözéküket. Mivel a barkácsműhelyben aránylag nagy mennyiségű por keletkezik, így gondoskodni kell a megfelelő szellőzéséről is, amely azt vonja maga után, hogy el kell tudni helyezni az épületben egy nagy méretű légkezelőt, ezáltal gépészeti helyiségre van szükség az épület rendeltetésszerű használatához.
A beérkezett alapanyagok számára szükséges biztosítani raktározási lehetőséget. Habár nem kell számolni nagy mennyiségű anyagforgalomra, mindenképpen szükség van a raktárra, hogy a beérkező anyagokat és az esetlegesen megmaradt, fel nem használt alapanyagokat megfelelő körülmények között lehessen tárolni.
A funkciókat kiszolgálandó szükséges egy recepció, ahol a személyzet képes fogadni az ideérkező vendégeket és rendezni tudják a tagsághoz tartozó feltételeket, Ha már személyzet, nem szabad megfeledkezni az általuk használt szociális területekről sem. Ezen területeknek magukban kell foglalniuk egy személyzet által használatos öltözőt, egy mosdót és egy takonyhát, ahol el tudják fogyasztani ebédjüket. Helyet kell kapnia az épületben továbbá egy az üzemeltetést és a háttérfolyamatokat ellátó irodának is.
Funkciókapcsolatok:
Ahogy azt már említettem, a fő cél az volt, hogy külön épületszárnyba helyezzem el az alkotótereket és az azokat kiszolgáló funkciókat. A telepítésnél kialakult alaprajzi formával már nem volt nehéz dolgom, mivel minden igényemnek megfelelt, így már csak be kellett rendeznem az alaprajzokat.
A látogatók számára az érkezés nyugati oldalról, a köztér felől történik, ahol a kapun belépve rögtön egy belső udvarban találhatják magukat. Az udvarból két lehetőség nyílik: be lehet menni a főbejáraton, ahol egyből a recepcióval szemben találjuk magunkat, vagy egyből le lehet jutni a barkácsműhelybe az ahhoz tartozó teraszon keresztül az épület megkerülésével.
Miután bementünk az épületbe a recepcióról a közlekedőn keresztül megközelíthető a földszinten elhelyezkedő varroda és a pinceszinten található barkácsműhely is. Mindkét műhelyrészhez tartozik egy külön mosdó, amely mozgáskorlátozottak számára is használható. A további akadálymentesen való elérést egy személyfelvonó biztosítja, amely a földszint és a pinceszint között közlekedik.
A pinceszinten kaptak helyet a már említett öltözők szoros kapcsolatban a barkácsműhellyel, annak megfelelő használatát elősegítendő. Az itt található mosdó is szintén akadálymentes kialakítású.
A pincében található továbbá a raktárhelyiség is, amelybe a betárolás a földszinten található gazdasági bejárat felől megközelíthető emelőlapon át történik. Az emelőlap méretei lehetővé teszik, hogy raklapos árukat is le lehessen juttatni a raktárba az emelőbékával együtt. A raktárból egyenesen megközelíthetjük a barkács műhelyt is, ezáltal az alapanyagokat nem szükséges nagy területen mozgatni.
A gazdasági bejárat vagy a recepció felől közelíthetőek meg a különféle személyzeti szociális helyiségek is. Ezen helyiségeket az emeleten helyeztem el és az ide való feljutás teljesen el van zárva a látogatók elől. Az emeletre felérve egy kis közlekedőben találjuk magunkat, ahonnan sorra nyílnak a szociális funkciók.
Az emeleten található továbbá az a gépészeti helyiség is, amely kiszolgálja a teljes pinceszintet friss levegővel és innen történik az egész épület fűtése és vízellátása is.
Tömegformálás:
A tömeg formálásánál továbbra is érvényesek voltak a telepítéskor felvázolt igények. Az épület elülső, utcafront felé néző részét mindenképpen szerettem volna az utcaképbe illeszkedő módon kialakítani, a lehető legközelebb az előírásokhoz. Ennek érdekében hagyományos nyeregtetőt választottam az épületre, amelynek északi, utcafronti részét az előírásban meghatározott tetőhajlásszöggel szerkesztettem, így nem tér el a szomszédos épületek utcáról látható formájától, míg hátsó, a telek déli része felé néző tetőhajlásszöget a telek meredekségének mértékéhez alakítottam, ezáltal az épület teljes hosszússágában képes funkcionálni a nyeregtetős kialakítás.
A nyílászárók elhelyezésénél a cél az volt, hogy lehetőleg ne bontsam meg az egybelévő erős épülettömeget, ezért a választásom több méretű, látszólag véletlenszerűen kiosztott nyílászárók voltak, amelyektől továbbra is egy nagy tömeg képében tetszeleg az épület.
Az így kialakult épülettömeg egyszerre képes mutatni hagyományos formát és modern, kicsit a brutalizmusra hajazó formajegyeket, amivel ki tudtam elégíteni a saját magam által támasztott elvárásokat az épület tömegére vonatkozóan.
Úgy vélem ezzel a megoldással nem csupán egy izgalmas épülettömeget alkottam, de sikerült egy a településszövetbe és az utcaképbe is megfelelően illeszkedő épülettömeget kialakítanom, amely nem lóg ki a területre jellemző családi házas, olykor kisiparos jellegből.
Külső megjelenés:
A homlokzaton mindössze egy burkolat jelenik meg, amely nem más, mint a kisméretű tömör tégla. Az első ok, amiért ezt választottam az volt, hogy a településszövetbe megfelelően illeszkedjen épületem és az utcaképből se lógjon ki. A területen meghatározóak a hagyományos burkolatok, mint a tégla, a terméskő és a dörzsvakolat. Ezek közül, ami az én épülettömegem monolitikusságához legmegfelelőbben passzol, az a kiselemes burkolat, jelen esetben a kisméretű tömör tégla homlokzatburkolat. Tovább erősítette választásom az a tény is, hogy az átszellőztetett kisméretű tömör tégla homlokzatburkolati rendszer remek épületenergetikai tulajdonságokkal bír. Nyári időszakban az átszellőztetett légrés kellemes klímát tud biztosítani az épületben, és nem engedi annak szerkezeteit felmelegedni, ezáltal kevesebb mesterséges hűtésre van szükség.
Karakteres eleme továbbá épületemnek az áttört tégla homlokzati rész és kerítés is. A megfelelő térelhatárolás mellett ez a megoldás transzparenciát tud nyújtani az épület és annak környezet között, ezáltal is kihangsúlyozva annak középületiségét.
Tetőfedésként a monolitikusságot tovább erősítendő szintén kerámia anyagú tetőfedést választottam, pontosabban egy kerámia síkcserép fedést. Mivel az épület igen meredek domborzati viszonyok között található, továbbá a feljebb elhelyezkedő területeken egy közpark van, amelyről rálátni épületem tetejére, fontos volt összehangolni azt a homlokzaton található anyagokkal.
Az épületre alumínium nyílászárókat választottam, amelyek könnyedén színezhetőek bármely RAL színben. Ezek a nyílászárók a tégla és a cserépfedés színeihez hasonulva szintén terrakotta színezést kaptak. Megjelenik az ablakok és ajtók körül egy a tégla homlokzatburkolat áttöréseit megfelelően lezáró ablakkeret is, amely ugyanazt a színkódot viseli, mint a nyílászárók külső színezése. Az oromszegélyek, és a technológiákból adódó egyéb bádog elemek színei hasonlóan alakul a nyílászárókéhoz, szintén terrakották.
Mivel az utcafronti homlokzaton csak egy nagy gazdasági bejárat tolókapuja található, a zártságot egy nagy pajtaajtót imitáló megoldással készítettem el, amelyre egy kis ablakot is elhelyeztem, amely fényt tud adni a recepciónak. Ez a megoldás egy kicsit visszahozza a területre az elmúlt századokban jelen lévő iparos jelleget.
Belsőépítészet:
A belső tereket az erős külsővel ellentétben egy fokkal lágyabbra szerettem volna megalkotni, ezzel kellemesebbé téve a belső terek hangulatát. Az anyaghasználat minimalizálása továbbra fontos volt, ezért csupán néhány burkolattípussal találkozhatunk az épület belső tereiben.
A falak anyaga változatos: vasbeton és gipszkarton ezért ezeket egy glettelés után egyből a kívánt színre lehet festeni, ami jelen esetben a törtfehér volt. A mennyezet a pincét leszámítva szintén ezt a színt kapta. A pince területén, mivel itt látszó gépészet is megtalálható a maga antracitos szigetelésével, a mennyezetet is és a falat is felül egy sávban ilyen színűre képzeltem el, ezáltal kicsit elvonja a figyelmet a gépészeti vezetékekről.
A padló burkolata a vizes helyiségeken kívül öntött műgyanta lett a praktikusság jegyében, amire egy ilyen műhelynek szüksége van. Ez szürke, az öntött és csiszolt betonra hajazó színben található meg az épületben. A vizes helyiségekben nagyelemes kerámiaburkolat található meg szintén szürke színben.
Az ablakok és a belső ajtók keretei a sok fehéret megtörve mélyszürke színezést kaptak, ezáltal kihangsúlyozva azokat.
Az ajtólapok és az asztalosipari termékek egyaránt világos tölgyfa borításúak, ezzel melegséget adva a belső tereknek. Az épületformából adódóan a varrodában egyedi beépített szekrényt terveztem, amely rengetek munkafelületet és tárolási kapacitást tud nyújtani a műhely számára. A mobíliák szintén világos tölgy borításúak, egy kevés mélyszürkével kiegészülve.
A világítást a földszinten sínpályán futó spotlámpákkal terveztem, mivel a varrodában lehetőség van csoportos foglalkozások alkalmával átrendezni azt, így a fényforrások könnyedén az átrendezett állapotot képesek kiszolgálni. Mivel a pinceszinten a műhelyállomások kötöttsége miatt nem volt szükséges, és a gépészeti vezetékek jelenléte miatt nem is lehetséges, így ott más megoldást választottam: függesztett vonalmenti fényforrásokat. A függesztés továbbá megoldja, hogy a gépészeti vezetékek ne takarják ki a fényt a legkisebb mértékben sem.”
Pintér Szabolcs
Köszönjük Szabolcs és gratulálunk a megosztott II. helyezéshez!